Ha elejtenénk két bármilyen testet, azok egyformán esnek (addig, míg a légellenállás szerepe jelentős nem lesz). A nehezebb testeknek nagyobb a tehetetlensége, de a gravitáció arányosan jobban is vonzza őket, ezért az egyforma esés. Tehát ha a mágnes és a vas között nem hatna erő, egyszerre esnének, a köztük lévő távolság állandó lenne, miközben a sebességük egyre nő. A köztük ható vonzás azonban egymáshoz vonzza őket esés közben. Ha a mágnes sokkal nehezebb, mint a vas, akkor azt látjuk, hogy a vas esik a megszokottnál lasabban, a mágnes pedig utoléri. Ha a vas sokkal nehezebb, akkor úgy tűnik, hogy a mágnes a hozzá erősített edénnyel a szokásosnál gyorsabban esik, míg utol nem éri a vasat.
Ami a harmadik feladatot illeti, a kérdés, mi a kristályok növekedésének oka. Én arra tippeltem, hogy a fácska felszívja a tömény sóoldatot, abból az oldószer elpárolog, és az ilyen módon besűrűsödő oldatból a kristályok a párolgás helyén kiválnak. Ebben azért nem voltam annyira biztos, mert a kristályokat csak az ágak végén jelzi a fotó, kérdés, miért nem jelennek meg akkor a fa törzsén is, hiszen az ágak végében a kristályok tövében nem olyan intenzív a párolgás, mint ott. Talán valamilyen pólustömítő anyaggal van a fácskát alkotó karton bevonva, ami csak az ágvégeken hiányzik? Vagy semmi köze a párolgáshoz, és valamilyen kémiai folyamat is lejátszódik? Ha a párolgós teória az igaz, akkor zárt edényben hamar kialakul a telített gőz, a folyadék nem párolog, tehát kristálynövekedés sincs.
Az elvégzett kísérlet azt mutatta, hogy egy nap alatt se nőttek ki a kristályok zárt edényben. Az ábrán a fácska látszik egy napi zárt edényben állás után. A következő képen pedig újabb egy napi állást követően, de már levett dobozfedéllel. A képek magukért beszélnek, látszik, hogy a párolgás fontos a jelenségben. Ami a negyedik feladatot illeti, némileg zavarban vagyok a helyes választ illetően. A szívószál némileg összegyűrődött, így 26 másodperc helyett 80 másodpercig tartott a kifolyás. A lehűlés helyett pedig felmelegedést mértem. Ennek valószínű magyarázata, hogy a mérést egy gyors választ adó infrahőmérővel végeztem, ami a felszín által kisugárzott infrasugárzásból állapítja meg a hőmérsékletet. Míg vártam, hogy valamennyit lehűljön a folyadék, a felszínen kialakult egy hidegebb réteg. Ami nem sokkal hidegebb, mert folyamatosan sűlyed le, és jön fel a melegebb, mindenesetre nem áll be a hőmérsékleti egyensúly. Így az átfolyatás előtt (47,1; 47,9; 47,3) hőfokokat mértem. A 80 másodpercig tartó átfolyatást követően pedig (50,8; 50,7; 50,9)-et. Valószínűleg azért, mert az esés közben összekeveredett a víz, és melegebb réteg került a felszínre. Abban mindenesetre megegyezhetünk, hogy a lehűlés meglehetősen kicsi.
